2015.szeptember.30-án Oroszország kilépett az addigi árnyékszerepéből és az orosz hadigépezet a szíriai konfliktus megkerülhetetlen tényezőjévé vált egyetlen nap leforgása alatt. Az elhúzódó harcok miatt lassan kivérző szír hadsereget az összeomlás széléről húzta vissza a szövetségesek hadba lépése, de az évek múlásával már közel sem biztos, hogy az előzetesen kitűzött célok elérése a háború lezárta felé közeledve ténylegesen megtérül.
Megérte Oroszországnak a szíriai katonai beavatkozás?
Gazdaságilag
A háborúskodás nem olcsó dolog, ez köztudott. Az Orosz Föderáció csak a 2016-os évre 2 milliárd dollárnyi (140Mrd) rubelt irányzott elő a katonai műveletekre. A Kreml hivatalosan nem adott és ad ki információkat a szíriai hadi kiadásokról, de napi 4-8 millió dollárral számolva nagyjából reális képet kapunk a kiadások mértékéről.
Az egyre gyarapodó nemzetközi szankciók és a történelmileg alacsony olajárak nagyon erősen érintik az orosz gazdaságot, közvetlenül eredményezve, hogy 1998 óta első ízben drasztikus mértékben csökkenhettek a GDP arányos hadi kiadások, szakértők szerint olyan 20%-kal. Nyilván ennek okai között nem kizárólagosan a közel-keleti beavatkozás, az ukrajnai konfliktus is jelentős mértékben okozója ennek. Külön kellemetlen a csökkenő büdzsé, hogy a minden más ország növeli az ilyen irányú kiadásait, így 2018-ra már Szaúd-Arábia is lehagyta az oroszokat a katonai költekezés tekintetében. Az ilyen jellegű kiadásokat valamelyest ellensúlyozza, hogy a szír kormány több olaj és gázmező és finomító használati jogát átadta a szövetségesének, mintegy cserébe a támogatásukra elégetett rubel-milliárdokért, illetve az ország Ba'athista irányítás alatt lévő részein az újjáépítéseket is orosz konzorciumok fogják végezni busás haszonnal (nem mintha a nyugati világ részt akarna vállalni ebben a projektben, nekik ott van / lesz Irak).
A Belleramoun Ipari Negyed romjai Aleppóban (2017, REUTERS / Omar Sadanaki)
Az orosz lakosság többsége ugyan támogatja az Iszlám Állam és hasonló terrorszervezetek elleni harcot a térségben, azonban Assad elnök hatalmon tartását már közel sem tartják ennyire fontosnak, mely a harcok lecsengését követően igencsak rombolhatja a közhangulatot. Érdemes megemlíteni, hogy az orosz társadalom 17-20%-a él szegénységben messze a létminimum alatt és a csillagászati kiadások egy tőlük több ezer kilométerre folyó háború miatt nem ad sok boldogságra okot, főleg úgy, hogy élénken él a lakosság emlékezetében az afganisztáni beavatkozás és annak eredménye.
Mivel főleg a Wagner és hasonló PMC-k kötelékében harcolnak orosz katonák Szíriában, ezért az orosz kormánynak az ilyen személyi veszteségeket nem kell nyilvánosságra hozniuk, szemben a hivatásos orosz hadsereg egységeivel. Azonban a temetéseket már nem tudják eltitkolni, így a hivatalos kormányzati nyilatkozatokat cáfoló, folyamatosan növekvő veszteségek híre egyre inkább terjed a köztudatban.
Geopolitikailag
A közel keleti térségben a közvetlen orosz jelenlét nem igazán volt jelen Afganisztán óta, nem úgy, mint Irakban, Afganisztánban és a túloldalon Izraelben (mint szövetségesek) az ellentábort képviselő NATO erők (~USA főképp). A szíriai polgárháború kitörése idővel szinte valamennyi országot belerángatta a konfliktusba, beleértve az egyébként csak egy Földközi-tengeri kikötővel rendelkező oroszokat is. A szír Tartus város mellett lévő orosz katonai kikötő és támaszpont mindig is fontos szerepet töltött be, mivel itt állomásozik az oroszok földközi tengeri flottája, illetve a 2015 óta a közelben kiépített Khmeimimi Katonai Reptér is, mely szír tulajdonban van, de a szövetségese használja ingyen és korlátlanul. Assad elnök megsegítése rendkívüli mértékben tovább rombolta Oroszország amúgy sem túl jó renoméját világpolitikai szinten, mely az ukrajnai konfliktus miatt már amúgy is jelentősen megrogyott.
A háborúba lépést követő 2 év gyakorlatilag másról se szólt, hogy a Putyin vezette Oroszország milyen zseniálisan kormányoz a Szíriai konfliktus háborgó tengerén, megszégyenítve az amúgy se acélos amerikai külpolitikát. Azonban ez alatt a "dicsőséges" két év alatt végig intő jelek sorozata tűnt fel, jelezvén, hogy az oroszok nem mernek megtorolni még közvetlen sérelmeket se: 2015.november.24-én a Török Légierő lelőtt egy orosz Su-24-es gépet a Szír - Török határ vitatott szakaszán. A rettegők szokásosan harmadik világháborút vizionáltak, de végül az oroszok nagy keményen csak gazdasági (főképp turisztikai) szankciókkal válaszoltak. Ez egyfelől racionális döntés volt, mert egy gép miatt fegyveres konfliktusig eszkalálni a helyzetet a NATO 2. legnagyobb hadseregével rendelkező törökök ellen nem éri meg, főképp úgy, hogy hosszú távon egy értékes szövetséges is lehet a törökök NATO-tól való távolodása miatt. Másfelől azonban gyengének mutatta az oroszokat a nemzetközi színtéren, ellenben Erdogannal, akit az egekig magasztaltak a török szuverenitás megvédése okán.
Hassan Rouhani (iráni elnök), Vlagyimir Putyin (orosz elnök) és Recip Erdoğan (török köztársasági elnök) Szocsiban (2017.november, REUTERS / Mikhail Metzel)
A csituló polgárháborús helyzet, az egyre inkább visszaszoruló és háttérben húzódó ISIS egy minden háborút jellemző reakciót váltott ki: mikor az ellenség legyőzése már biztos, mindenki a lehető legtöbb / legjobb területek megszerzését tűzi ki célul. Ez a reakció itt se maradt el, rengeteg kisebb-nagyobb konfliktust eredményezett az amerikaik által támogatott SDF / szövetséges arab törzsi erők és a szír kormányerők közötti határvonalat jelentő Eufrátesz partjain. Mivel az előbbi koalíció birtokolja Szíria legnagyobb gáz és olajmezőit, nem hiába próbálták meg az orosz Wagner PMC egységei a szír hadsereggel közreműködve megszerezni Deir ez-Zor környékén az érintett mezőket, mely támadást végül az amerikai légierő akadályozott meg. Itt látszódott meg először, hogy amíg közvetlenül nem az orosz hadsereget éri a támadás, addig Putyin nem mer nagyobb konfliktust bevállalni a nyugati erőkkel, még akkor se, ha orosz zsoldosok százai haltak meg Szíriában az amerikai légierő bombázásában. Ez is egy jel volt, mely a douma-i gáztámadást követő amerikai megregulázást jelentő csapássorozat folyamán végképp be is bizonyosodott: Oroszország nem mer semmilyen szinten kockáztatni, legyen szó a térség leghűségesebb szövetségeséről (Assad) vagy a szövetséges iráni / libanoni erőkről (akiket heti szinten bombáz az izraeli légierő Szíriában), ellenben az amerikaiakkal, akik szó nélkül lebombázták a még lőtávolban se lévő szír kormányerőket al-Tanfnál és DeZ környékén is, ha csak egy kis veszélyt jelentettek rájuk vagy a szövetségeseikre.
Tehát míg a konfliktusba belépés és az azt követő évek az oroszok sikeresnek mondható külpolitikájáról szólt, addig az utóbbi 1-1,5 év már ennek a kifelé mutatott erőpolitikának az összeroppanásáról, a térség folyamatait befolyásoló és részben kontrolláló szereplőjéből egy alárendelt szereppé silányult le. Ennek az átalakulásnak rengeteg oka lehet: szankciók eredményeképpen rogyadozó orosz gazdaság, a közel-keleti jelenlét egyre inkább kétes megtérülése, a nem teljesen irányítható szövetségesek és ezek orosz érdekszférákat is érintő lépései.
Ugyanakkor az eredetileg kitűzött cél - a szír kormány megmentése az összeomlástól - sikeres volt. Az SDF és TAF / TFSA által uralt területekről végképp lemondhatnak, azonban az FSA által birtokolt Idlib, As-Suwayda és Daraa tartományok még megszerezhetőek katonai úton. Nem utolsó szempont az sem, hogy az orosz támogatással kiképzett és felfegyverzett szír hadsereg a harcok előtti állapotához képest most tele van harcedzett és jól felszerelt katonák tömegeivel, mely nem kis aggodalmat vált ki többek között Izraelből.
Katonailag
Nem az oroszok lennének az elsők, akik egy katonai konfliktus szereplőjeként a hadseregük erejét fitogtatnák, illetve az eddig éles körülmények között be nem vetett eszközöket tesztelnék. Többek között bevetették a haditengerészetük díszének számító Admiral Kuznyecov repülőgép hordozót 2016-ban, a Fekete-tengerről és a Földközi-tengerről lőtték nagy hatótávolságú Kalibr rakétákkal az ISIS-t, bevetették a PAK FA T-50 (Su-57) ötödik generációs vadászbombázójukat (melyet a technológiai és pénzügyi kudarc fizikai manifesztációjának számító F-35-ös ellenfelének szántak). A T-14 Armata maradt egyedül otthon, mint ezidáig nem bevetett új generációs fegyver. Jó pár T-90-es harckocsit és hasonló kaliberű hadifelszerelést adtak a térségben harcoló szövetséges erőknek, valamint a nem túlzottan hatékony szír helyett teljesen saját kiképzésben részesítették az újonnan felállított 5. hadtest egységeit.
S-400-as légvédelmi rakétarendszer szállító és indító járműve (Sputnik)
A hadakozásnak természetesen nem csak a tesztelés volt a célja: a nemzetközi fegyverkereskedelem is jelentősen fellendült és az oroszok igencsak profitálnak ebből: az S-400-as rendszerek vásárlására már bejelentkezett Katar, Törökország és még a proxy-háborúban álló Szaúd-Arábia is. De hasonlóképp megnövekedett a kereslet a harckocsik és egyéb haditechnológiák iránt is.
Az orosz különleges erők részt vettek Palmyra felszabadításában is, ahogy sok egyéb fronton is. Hivatalosan 89 hivatásos orosz katona vesztette életét a szíriai hadműveletben, ebből rendkívül sok a tüzérségi támadásban illetve aknára futásban elhunytak száma. 2018.júniusában Putyin megerősítette, hogy az orosz katonai jelenlét hosszú távon tényező lesz a térségben, nem terveznek csapatkivonást Szíriából.
TL;DR:
- Az orosz beavatkozás elsődlegesen nem gazdasági, hanem politikai megfontolás eredménye
- A hadi kiadásokkal túlvállalja magát Oroszország és ennek jelei a csökkenő GDP-arányos katonai kiadásokban már jelentkezik
- A szír kormányzat megmentése sikeres volt és még további területek visszaszerzése is lehetséges forgatókönyv számukra
- A kezdeti sikeres éveket követően Oroszország a térség külpolitikáját irányító szerepét egyre jobban elvesztette, mikor nem tudtak / mertek felvállani nagyobb konfliktust az ellen oldallal
- A fegyverkereskedelem nagymértékben felpörgött, jelentős bevételeket hozva az orosz államnak, valamelyest ellensúlyozva az alacsony olajárak miatti kiesett bevételeket
Folytatása következik: Megérte az Egyesült Államoknak / NATO-nak a szíriai katonai beavatkozás?
Megvizsgáljuk ezt az újgenerációs hidegháborús konfliktust a nyugati világ szemszögből is.
Felhasznált források:
- http://orient-news.net/en/news_show/96692/Costs-of-Russian-intervention-in-Syria-grew-to-million-a-day-from-mid-Nov---Bloomberg
- https://www.vedomosti.ru/politics/articles/2017/07/20/724737-yabloko-voinu
- http://time.com/5229691/syria-trump-putin-saudi-arabia/
- https://www.reuters.com/article/us-military-spending/russian-military-spending-falls-could-affect-operations-think-tank-idUSKBN1I24H8
- https://www.aljazeera.com/indepth/features/2017/09/russians-care-syria-170928110745906.html
- https://www.aljazeera.com/news/2018/06/putin-russia-military-stay-syria-long-term-180607192645484.html
--EX